"Bőven van bennem hiányérzet" - Ifj. Keglovits László évértékelője

Miért hagytad abba?

Beválogattak a 4 évvel idősebbek Budapest-válogatottjának bő keretébe. Ez nagy lehetőség volt arra, hogy fejlődjek és komoly szinten tudjam folytatni a kézilabdát. Mégis úgy éreztem, hogy nem szeretnék élsportoló lenni. Pesten az összes csapat hívott, hogy játsszak náluk, de abbahagytam. És nem bánom, akkor ez egy fontos és jó döntés volt, amit bármikor máskor meghoznék újra. Úgy érzem, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok az életben, amik nem egyeztethetők össze egy élsportolói karierrel.

Hogy kerültél ide hozzánk?

Szeretem a kézilabdát. Mindig is szerettem játszani, ez a kedvenc sportom. Úgy éreztem 16 évesen, kell azért valami mozgás, de az, hogy lemegyek focizni a haverokkal, nem ugyanaz. Úgy éreztem hogy amatőr szinten szeretnék még játszani. Adva volt az FSzSE hiszen ez gyakorlatilag családi csapat, édesapám felvetette, hogy jöjjek és én pedig nem haboztam.

Melyik szezonod volt eddig a legjobb mióta nálunk játszol?

Már 8 szezont lehúztam itt. Nagyon sok változatos év volt, de talán a tavalyi volt a legjobb. Olyan tavaszt meneteltünk amit sokáig emlegetni fogunk még. Csupán a bajnoktól kaptunk ki. Így megszereztük az ezüstöt. Ráadásul tele volt drámával az az év. Az utolsó meccsen csak nyerni kellett volna ahhoz, hogy másodikok legyünk. A Lakóhely volt az ellenfél az Újlak utcában. Ősszel 15 góllal nyertünk. Ám erre a meccsre kicsit rá stresszeltünk. Én egyedül eldönthettem volna a meccset többször annyi ziccert hagytam ki, ehhez képest a végén szaladnunk kellett a döntetlenért is. A duda szó előtt 1 másodperccel Bakó Krisztián 12 méterről lőtte a győztes gólt. Felejthetetlen élmény volt!

Az idei szezonban megszerezted csapatunkban az 500. bajnoki gólódat, azóta már 552-nél jársz! Elégedett vagy ezzel a számmal?

Jól hangzik elsőre persze. De azért ha átlagot vonunk akkor ez nem akkora szám, nem egész meccsenkénti 4 gólos átlag. Igaz az első 3 évben csak epizódszerep jutott nekem a csapatban. Fiatal voltam még és több vetélytársam is volt. A negyedik évben már elfogadható teljesítményt nyújtottam, aztán az ötödik szezonomban beleszaladtam egy csúnya sérülésbe ami miatt az egész tavaszt ki kellett hagynom. Ezt követően viszont három remek szezon következett. Minden évben érmesek voltunk és ha a játékommal nem is mindig, de a gólok számával mondhatni, hogy elégedett vagyok.

Miként értékeled az idei bajnokságot?

Felemás érzések vannak bennem. Tavaly második helyen végeztünk így idén sem szerettünk volna ennél rosszabb helyen zárni. Nyilván a bajnoki címre hajtunk minden évben, de reálisan látva a helyzetet a PSK még elérhetetlen. Persze az ő szériájuknak is egyszer vége kell hogy legyen. De ez most még nem aktuális. Így marad a cél a 2. hely megszerzése. Jobbak is voltunk ősszel mint tavaly de egy buta vereségbe szaladtunk bele év elején a KRSE ellen ami megnehezítette az egész további évünket. Minden meccsen győzelmi kényszer alatt játszottunk. És a tavaszt is így kezdtük. Ki-ki meccsen ismét kikaptunk tőlük és elúszott az ezüst. A bronzért viszont mindent elkövetett a csapat és így már egy fordulóval a vége előtt meg is szereztük azt.

Hogyan látod a saját teljesítményedet?

Saját teljesítményemmel nem vagyok megelégedve. Ami azért furcsa lehet hiszen mióta itt vagyok először lőttem 100 gól felett, ráadásul nem játszottam minden meccsen. Ettől függetlenül bőven van bennem hiányérzet. A gólok számát és a helyzetek kihasználását tekintve is. De játékban is úgy érzem, hogy sokkal többet tehettem volna hozzá az évhez. Voltak olyan meccsek amiket végig játszottam de mintha pályán sem lettem volna...Sokszor van, hogy érzem, hogy erős a védekezésem, de ilyenkor a támadás nem megy annyira. Máskor pedig megy elől sok lehetőségem van és emelett sok gólt is lövök, de hátul meg gyengébb vagyok. Ezen váltorztatni kell és az a célom, hogy stabil legyek támadásban és védekezésben is.

Melyik meccset érezted a legjobbnak?

Legkedvesebb meccs számomra a tavaszi Sirályok elleni. Filmbe illő volt. Negyed óra után vezettünk 6 góllal, az ellenfél időt kért engem meg hívott a feleségem, hogy menni kell szülni. Rögtön rohantam. A fiúk értünk is játszottak tovább és nyertek 10 góllal mi pedig egy egészséges gyermeknek adtunk életét. Csodás nap volt.

Ha már itt tartunk mesélj egy kicsit milyen most a magánéleted, hiszen nagy változásokon mentél keresztül mostanában?

Igen már több mint egy éve megházasodtam és most már Noel, a kisfiunk is 4 hónapos. Olyan színt visz a mindennapokba amiért tényleg érdemes élni. Bearanyozza az életünket Roxival. Hihetetlenül erős fiú és rettentő gyorsan fejlődik. Látszik a tekintetéből, hogy iszonyatosan értelmes gyerek.

Kanyarodjunk vissza a témához. Melyik volt a legrosszabb találkozó szerinted az idei bajnokságban?

A legrosszabb meccs címért vetekszik egymással a két KRSE meccs. Nem tudom melyik a rosszabb. Végig simán vezetni és aztán az utolsó 10 percben kikapni 3 góllal vagy egy góllal kikapni de végig gyengén játszva, reménytelenül és 5-6 gólos mínuszban. Hát aki nem élt még át ilyet annak elmondhatom, hogy mindkettő szörnyű.

Idén olvasóink beválogattak a szezon All-Star csapatába. Mit gondolsz erről, megérdemelted?

Nagy öröm. Még akkor is ha ahogy néztem több mint 400 szavazat érkezett. Persze én is szavaztam magamra, de azért valahol elismerés ez. Kicsit feledteti velem a magammal szemben támasztott elvárásokkal szembeni bukást. Hogy megérdemeltem e? Azt nem tudom biztosan eldönteni, hiszen azért a bal szélső helyzete speciális. Gyakorlatilag bárkit oda lehet tenni, de ettől függetlenül azért van a bajnokságban jó néhány képzett szélső is. 

Részt vettél a megyeválogatott tornán. Milyen élményekkel gazdagodtál?

Igen, idén már harmadik alkalommal vettem részt a tornán. Sőt idén az én feladatom volt a csapat összeállítása is. Egyrészt nagyon vártuk már a tornát, sokat készültünk rá és jó társaság alakult ki, még úgy is hogy nem teljesen ezzel az összeállítású csapattal terveztünk menni.

Mi volt az eredeti terv?

A BKSZ elvárása az volt, hogy egy olyan fiatalos csapattal vegyünk részt a tornán, akikkel a megye jó hírnevét tudjuk öregbíteni. Én azt gondolom, hogy a fiatalos csapatba beleférnek „idősebb” játékosok is akik a minőséget képviselik. Sajnos a bajnokságban meghatározó játékosok nem tudtak eljönni. Kerékgyártó Misi munkahelyi elfoglaltság, Szabó Lajos családi okok miatt, Bócz Laci strandkézi tornán kellett, hogy fújjon, Szabó Zsolti a húga esküvőjén volt, Koncsik Gábor barátnője pedig gyermeket szült. És akkor csak néhány olyan nevet mondtam aki nem tudott jönni. Ugyanakkor még így is csalódás volt a torna eredménye és pláne a körülmények.

Mire gondolsz?

Például arra, hogy mire leérkeztünk Törökszentmiklósra, addigra az egész torna programja megváltozott és érezhetően a mi kárunkra. Mi és Zala megye volt az egyetlen aki szombaton három meccset játszott, míg a többi 3 csapat csak kettőt szombaton kettőt vasárnap. Ráadásul mi úgy játszottuk a harmadik meccsünket, hogy az ellenfelünk a címvédő és végül ismét első helyen végző Veszprémnek az csak a második volt, ráadásul az első meccsüket az általunk megvert Zalával játszották, akik pont nélkül lettek az utolsók.

Mit gondolsz a csapat játékáról az egyes meccseken?

A Zala ellen jól kezdtünk, lendületesen, jól is védekeztünk. 6-2 után időt kért az ellenfél és mi pedig 4-5 100%-os ziccert hagytunk ki, amiben én is vastagon benne voltam.Így a szünetre döntetlen lett. Ezt követően a második félidő elején elléptünk és egy biztos három gólos előnnyel végig játszottuk a második félidőt és nyertünk. A Bács-Kiskun elleni találkozón játszottunk talán a legjobban. Gyors, ötletes kézilabdával nyertünk. Alkalmazkodtunk ellenfelünkhöz. Én például a második félidő nagy részében bal átlövőt játszottam, mivel Mátét kifogták emberfogásra és elég nyitott védekezést alkalmaztak. Így lábbal többször is meg lehetett verni őket. Veszprém ellen az első 10 percben kimondottan szépen játszottunk, aztán elől elfogytunk és csak a védekezésünk volt megfelelő annyira, hogy nem léptek el. Így a szünetben még csak egy gólos hátrányunk volt. A második játékrész elején többször úgy éreztem, hogy belenyúltak a játékvezetők a meccsbe. Rendre olyan ítélet született ami után reklamálás miatt még ki is állítottak tőlünk valakit. Például Szabó Gabi hamar piros lapot is kapott emiatt. Ettől függetlenül feljöttünk 2-3 gólra többször is, de mindig amikor már közel kerültünk jött egy kedvezőtlen tévedés a hátrányunkra és ez mint harmadik meccsen teljesen szétszedett minket. Szolnok ellen jó helyzetből vártuk a találkozót még így is, hiszen még két gólos vereség esetén is a második helyet szereztük volna meg. Ennek ellenére 15 perc után hátrányba kerültünk és utána már csak szaladtunk az eredmény után. Ahogy az idő fogyott egyre görcsösebbek lettünk. Nem tudtunk az eddig megszokott lendületes játékunkat játszani. A végén átálltunk 4-2 -es védekezésre amivel megzavartuk őket sokszor. Sikerült rendre lépéshibára vagy támadó faultra kényszeríteni őket, csak sajnos ezeknek csupán a felét kaptuk meg ténylegesen. Kapaszkodtunk feljebb, a végén becsülettel mentünk előre, de már kevés időnk volt. Így maradt a harmadik hely.

Mit vársz a következő szezontól?

Várom a következő szezont. Mindig először kíváncsiság van bennem, hogy milyen ellenfelek lesznek, kik igazoltak új játékosokat stb. Nekünk is meg kell erősödnünk, hiszen vannak posztok ahova szükségünk lenne játékosra. De nehéz bárkit is ide csábítani. A Budapest bajnokságon belül gyakorlatilag nincsenek átigazolások, míg magasabb osztályból már csak levezetni jönnek és akkor sem biztos, hogy hozzánk. Így az a fontos, hogy a csapat maradjon egybe. Jók vagyunk, de sok meccs volt tavaly is amit nehezen nyertünk. Nyilván cél lenne a bajnoki cím megszerzése, de a PSK szerintem egyelőre még elérhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő amikor nem ők lesznek a bajnokok, de azt ki kell még várni. Ráadásul ott van még a KRSE is és akkor a Révről nem is beszéltünk. Meg ki tudja még melyik csapat erősödik az őszre. Ezért is várom már a bajnokság kezdetét