Ezt a meccset is le kellett játszani...

Nem túl sok kedvel léptünk pályára a csont utolsó Hort SE II otthonában. Egyrészt szombat volt és korán reggel, másrészt közelinek semmiképpen sem nevezhető csarnokban játszottunk. És egy plusz adalék, hogy a nulla pontos csapatok ellen általában nem túl élvezetes játszani. Egyrészt nem tudunk felpörögni kellőképpen, másrészt nincs túl nagy motiváló ereje egy biztos győzelemnek. Így előfordul, hogy célratörő kézilabdát kezdünk játszani. Így volt ez most is. Különösebb erőbedobás nélkül játszottunk és vártuk, hogy majd lesz valahogy. Tulajdonképpen volt is. A hazaiak nem vezettek a mérkőzésen egyszer sem, igaz a második játékrész elején visszajöttek egy gólra, de végülis egy 15-20 perc koncentrált játékkal végülis sima tíz gólos győzelmet arattunk!

 

A mérkőzésről bővebben később...